2013. április 29., hétfő

Elvégre Róla van szó...

Vagyis elsősorban a kis pocaklakónk miatt indítottam ezt az új blogot, aztán mindenről van itt szó, csak Róla nem... 
Kicsit talán babona is... Itt Görögországban bevett szokás, hogy az első három hónapban nem nagyon beszélnek a terhességről, még a legközelebbi rokonság is csak akkor szerez róla tudomást általában, amikor a kismama a második trimeszterbe lép. 
Első terhességnél ez számomra még elképzelhetetlen  volt, annyira örültünk a hírnek, és annyira új volt az érzés, hogy mindjárt az elején el kellett újságolni mindenkinek. Aztán közben akadt egy-két probléma, az első trimesztert végigfeküdtem, amire a babonásabb rokonság szerint azért került sor, mert "szemmel vertek" az irigykedők. Na mindegy, akár hiszek benne, akár nem, a lényeg az, hogy a következő terhességekkel már óvatosabb voltam minden szempontból. Egyrészt már nem is volt akkora a lelkesedés, másrészt azért én is résen voltam, nehogy a rossz nyelvek "kárt tehessenek" bennünk. 
A mostani hírünkkel különösen óvatosan bántam: sokaknak még azt is elég volt megemészteni, hogy (immár két éve) elváltam, nemhogy egy újabb kapcsolat, és főleg, egy új baba!!! Na nem mintha valakinek is valami beleszólniavalója lenne a dologba, de mégis... És még így is, amikor már nem lehetett tovább titkolni, érdekes reakciókat váltott ki a téma. A hozzánk legközelebb állók, akiknek még esetleg lett is volna joguk hozzáfűzni valamit a dologhoz, ismerve a körülményeket, őszintén velünk örültek. Tényleg nem is vártam ennyire jó reakciókat. Akiknek viszont a legkevésbé van közük az életünkhöz, és fogalmuk sincs róla, hogy egyáltalán kik-mik vagyunk, na, hát hallottam meglepő reakciókat... Még azt is megkaptam, szinte ismeretlenektől, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy be merek vállalni még egy gyereket a mai világban, amikor - szerintük, és nem tudom, honnan szedik az infóikat... - a meglévő hármat sem tudom eltartani... Ja és a párom, anélkül, hogy ismernék, egy senkiházi... Miért is??? Mert felvállalt három gyerekkel, és jelen pillanatban ő gondoskodik az egész "csomagról", holott nem lenne köteles, miközben az, akinek kötelessége lenne a gyerekeiről gondoskodni, magasról le....??? Na mindegy, biztos ők tudják jobban, nekem valószínűleg 38 évesen még mindig nem nőtt be annyira a fejem lágya, hogy dönteni tudnék, hogyan folytassam/folytassuk az életünket... Nem is érdemel több szót az egész, csak valahogy ismét csalódnom kellett az emberekben, és amikor éppen ott tartottam, hogy most már beszélhetnék a terhességem élményeiről, hát valahogy teljesen elvették a kedvemet. Pedig terveztem, hogy ha már a másik hárommal nem volt terhesnaplóm, akkor most itt az ideje, hogy bepótoljam. Bizony, furcsa dolog, nem is telt még el olyan sok év, de bizony már nem emlékszem minden részletre, arra sem emlékeztem pontosan, mikor is éreztem az első kis rúgásokat a hasamban, és abban sem voltam már egészen biztos, hányadik héten láttuk először a babák nemét... Na mondjuk biztos, hogy jóval előbb, mint a 20. hét, amiben most vagyok... Legújabb kis jövevényünk elég szégyenlősnek bizonyult. Ahányszor csak ultrahangra mentünk, bájosan bemutatta nekünk a popóját, úgyhogy abban legalább már biztos voltam, hogy ha nem is tudjuk meg a nemét szülésig, a hátsó fertályáról biztos ráismernék 100 másik bébi között is :D 
Ma már végül nem bírtam tovább, úgy mentünk be az orvos rendelőjébe, hogy közöltem vele, addig nem megyünk haza, amíg meg nem tudom... Már csak azért is, hogy tudjam, mihez kezdjek Fotini kinőtt ruháival, amit a napokban szedtem össze... adhatom tovább, vagy őrizzem még pár évig??? Már így sem férünk el a házban a ruháktól!!! 
Nos, ma nem kellett sokat várnunk, mindjárt az elején látható volt... az orvos szerint legalábbis. De én hiába meresztettem a szememet, nem akart az a "fityegő" látszani, amiben szinte biztos voltam, hogy látszani fog... Aztán amikor közölte a doki, hogy az a bizonyos három csíkocska nem mond nekem semmit? Akkor kezdtem kapisgálni... Mi van, hogy nincs fityegő?? Akkor, csak nem.... lány? Lány... Bevallom őszintén, először nagy csalódást éreztem. Szégyellem, de így van. Egy fiú és két lány után most megint fiúnak kellett volna jönnie. Igen, de ez nem statisztika. És még csak nem is kívánságműsor. És különben is, nem mindegy? Egészséges legyen!!! Csak ezért imádkozom minden nap Istenhez. Mindegyikük. 
Stefanos maga alatt volt. De nincs miért. Továbbra is ő lesz az én egyetlen fiacskám :) A páromnak pedig ki van adva a feladat... Gatya felköt, mert pár év múlva szárnyasbetét gyárat kell nyitnia :D 


Nincsenek megjegyzések: